Jón Kalman Stefánsson: Ásta

Jón Kalman Stefánsson Menny és pokol trilógiája nekem olyan, mint egy meditáció. A könyv megjelenésekor az izlandi szerző itt volt a Margón, nekem pedig lehetőségem volt találkozni és interjút készíteni vele. Ez talán egy olyan beszélgetés/élmény, amit nem nagyon fogok elfelejteni. Ráadásul a beszélgetés után, ahogy kijöttem a szobából (remegett mindenem, iszonyúan izgultam) szembetaláltam magam Nádas Péterrel, aki a drága Orosz Anett kérésére dedikált nekem egy kötetet a 30. születésnapomra. Annyira sírtam, hogy ki kellett mennem a szobából. (Szegény Nádas...remélem, az #olvassnádast kicsit javít a megítélésemen.) Ezt a délutánt sem fogom soha elfelejteni. Szóval, Jón Kalman Stefánsson neve mindezt előhívja belőlem. Rakosgattam hetek óta jobbról balra az új regényét, ami jó vaskos, nem szerettem volna belekezdeni az Emlékiratok könyve közben egy ekkora műbe (megint összefonódik a két szerző, na meg a vaskos regényeik). Az erdőbe azért magammal vittem, belekezdtem és nem tudtam abbahagyni, két délután alatt olvastam el.

"Száz kérdés rakódik egymásra, és ezek a kérdések a kissé fellengzősnek ható, mégis egyedül érvényes kérdés felé vezetnek: „De a fenébe is, mi az: élni?” A könyv persze nem válaszolja meg, csak felveti a kérdést, de mégis mintha azt mondaná, élni mindenekelőtt fájdalom és kétségbeesés, ráadásul „az idő csak múlik, és a másik végét mindig a halál fogja.” Az Ásta lapjain megelevenednek Reykjavík utcái, Izland északi fénybe vont, szeles és kihalt tájai, tanyák és világítótorony a fjordoknál, gyönyörűen ábrázolt helyszínek, tele érdekes, többségében boldogtalan figurákkal, reménytelen szerelmesekkel, gyermeküket elhagyó anyákkal, hűséges fiúkkal, költőkkel, írókkal. Jón Kalman Stefansson kötetében különleges sorsok gabalyodnak össze, rendszertelen hálózatuk megmutatja, hogy senkinek nincs elszigetelt története, csak mások által határolt, befolyásolt sorsa. Az Ásta lehetne akár a magány könyve is, a folyamatos veszteségek és újrakezdések története, de láthatóvá válik benne, hogy nemcsak a kapcsolatokhoz, még a magányossághoz is kell a másik ember, kell a többi élet." - Kolozsi Orsolya, Könyves Magazin