Legalább olyan régóta nézem a polcomon Németh Gábor regényét, amilyen régóta kedvelem őt a távolból. Hogy miért halogattam eddig, nem értem és arra kérlek titeket, hogy ti is vágjatok bele. (olyan élmény volt, hogy amint vége lett, levettem a polcról a másik, Zsidó vagy? című regényét és azt is kiolvastam azonnal.)

A szöveg egy levél, apától fiúnak, hogy pontosan miről és miért azt nem tudom elmondani, annyifelé ágazik a történet, az emlékezés, a cselekmény.

Az elebeszélő forgatásokhoz keres helyszíneket, ezért utazik, és ahogy az európai tengerpartokat járja és fotózza, találkozik bevándorlókkal, idegenekkel és írja meg ezeket a találkozásokat fiának. Ezek az eszmefuttatások már önmagukban végtelenül izgalmasak és érzékenyek, kerülve minden kioktatást, edukációt, állásfoglalást, az egész történet azonban a végére áll össze és tart tükröt mindannyiunk elé. és erről már nem írhatok, mert arra kérlek titeket, hogy olvassátok el a regényt ti is!