Szilasi László: Kései házasság

“Minden hatalma megvolt fölöttem. Nekem viszont minden tudásom megvolt róla. Az igazságom róla az volt nekem akkor, az a különös fantázia, hogy újra meg újra - késlekedik. Hiába várom folyton késik. Várat magára. Mégsem tagadom meg. Nem sározom be. Nem árulom el. Nekem is az. De legalább egyszer meg akarom ismerni. Még a halálom előtt. Nem akarok úgy meghalni, hogy igazából ne találkoztunk volna. Ez talán illúzió. De nekem azt tanították, az igazság érzése az illúzió legmélyén lakozik. Nem az igazság igaz, hanem az illúzióhoz való viszonyod, az válik igazzá. Találd meg. Hántsd le a sallangjait. Tisztítsd meg. Nehéz nemesfém van a legmélyén, tompa fényű és megváltoztathatatlan.”

Szilasi László Kései házasság című regénye az örök várakozás regénye. Pénelopé, Odüsszeusz felesége az örök hűség megtestesítője, aki húsz évig várja haza férjét. Vajda Ilma ezt megduplázza, sőt, több mint ötven évig vár szerelmére, Gerendára, aki közben kétszer megnősül, két feleségét temeti el, gyerekeket nevel, majd élete utolsó hónapjaiban mégis feleségül veszi Ilmát.

A fejezetek egy-egy év történését mesélik el a hatvanas évektől napjainkig, a pontos évszámokra történelmi események említéséből jöhetünk rá. Bár a szerelmesek szinte egyáltalán nem érzékelik, mi történik körülöttük a nagyvilágban, teljesen bezárták magukat a saját valóságukba, ahova másnak nincs bejárása.

Vajon be tud-e teljesedni egy kapcsolat, amiben a várakozás és vágyakozás volt az egyetlen állandóság? Szilasi László nem válaszolja ezt meg, viszont a regényt olvasva még több kérdés merül fel bennünk, amin ha nem is kényelmes, de mindenképp érdemes elgondolkoznunk.