Nádas Péter: Évkönyv

Mielőtt holnap a Hadikban belekezdenénk a decemberig tartó közös Esterházy olvasásba eszembe jutott, hogy van még egy (nekem) fontos Nádas könyv, amit szívesen ajánlanék nektek is, ez pedig az Évkönyv. Számomra a legszemélyesebb Nádas-olvasmány (a Világló részleteket még nem olvastam…), ahol kicsit megmutatja magát a szerző a szöveg mögött. A kritika esszékötetnek tartja, nekem mégis olyan érzésem volt, mintha naplót olvasnék, a könyv szerkezete is ezt sugallta, ami egy évet ír le, a fejezetcímek is a hónapok nevét viselik. Ha valaki Nádast szeretne olvasni, de nem mer a nagyokba belekezdeni, akkor ezt tényleg szívből ajánlom. Van benne szó írásról, barátságokról és szerelmekről, családról, társadalomról, politikáról, halálról és arról, ami engem egyre inkább érdekel és amire mindig nagyon figyelek, ha Nádas beszél róla: a vidékre való költözésről. (meg persze rengeteg minden másról, szerezzétek be és olvassátok el, tényleg!)

Ez a dedikált kötet pedig a szívem egyik csücske, ha csak ennyit hagyok az unokáimra, lélekben már gazdagok. 

„Amióta Gombosszegre költöztünk, ismerősök, barátok és ismeretlenek, sokan kérdezik, mért tettem ezt. Mintha bizony valami különlegeset tettem volna. A sokféle kérdésre persze sokféle válaszom van. Kétségtelen, hogy valamiféle meghatározhatatlan vágy és elképzelés után mentem, s ez a dolog lényege. De miért ilyen messzire, kérdezik bizalmatlanul. Ha ezt kérdezik, akkor Claudio Magris könyvének szellemes című jut az eszembe: „Weit von wo?” És így is válaszolok: mitől messzire? Mintha bizony valamitől messzire lehetne az ember, ha nem az ország fővárosában él. 

És hogy miért utáltam meg azt a várost? Semmi ne álljon tőlem távolabb, mint az utálat érzése. Különben se hasznos érzés, mert aki valamitől utálkozik, az elsősorban önmagát alázza meg szűkkeblűségével.”

#olvass #olvassnádast