Yalomtól évekkel ezelőtt először az Amikor Nietzsche sírt című regényét olvastam, amire szinte alig emlékeztem, így újraolvastam az utóbbi hetekben. Igen, nem napokban, hanem hetekben, mert közé kellett tűzdelnem más olvasnivalót is, annyira tartalmas, így néhol nehéz ez a történet.
Josef Breuer bécsi orvost felkeresi egy titokzatos fiatal hölgy, hogy segítséget kérjen tőle: szerelmi háromszögbe keveredett egy férfival és annak legjobb barátjával. A férfit súlyos migrén gyötri, ami félő, hogy az öngyilkosságig sodorja majd. A férfit Friedrich Nietzschenek hívják és a jövő egyik legkiválóbb filozófusa válhat belőle, feltéve, ha az orvos rá tudná venni, hogy elfogadja a segítséget.
Hogy ez sikerül-e és ha igen, hogyan, azt a poént semmiképp nem szeretném lelőni, de aki elmerül ebben a történetben, az bőven kap útravalót pszichológiából, pszichiátriából, filozófiából, közelről követheti, hogy dr. Breuer hogyan talál rá a később többek között az ő nevéhez köthető pszichoanalízis módszerére, de felbukkan a fiatal Freud is, aki már ekkor jelzi mesterének, hogy a páciensek álmaira fontos lenne odafigyelni. És ha valaki most elrettent, akkor azt fontos még hozzátennem, hogy mindez egy fikció és az egész egy szépirodalmi történetben van adagolva négyszáz oldalon át. Nagy kaland, ne hagyjátok ki!