„Ma már tudjuk, hogy a szerelem valójában az emberi faj legellenállhatatlanabb túlélési mechanizmusa. Nem ezért, mert arra indít minket, hogy párosodjunk és szaporodjunk. Nagyon is képesek vagyunk szerelem nélkül párosodni! Hanem mert a szeretet arra késztet bennünket, hogy érzelmileg kötődjünk ahhoz a néhány, számunkra legértékesebb személyhez, akik biztos menedéket nyújtanak nekünk az élet viharai közepette. A szeretet a védőbástya, amelynek rendeltetése, hogy érzelmi védelmet nyújtson számunkra, hogy megküzdhessünk a létezés viszontagságaival. Az érzelmi kötődés késztetése – hogy találjunk valakit, akihez fordulhatunk é azt mondhatjuk: Ölelj át! – a génjeinkbe és testünkbe van kódolva. Épp olyan alapvető az egészséghez és a boldogsághoz, int a táplálék, a fizikai biztonság és a szex szükséglete.” Sue Johnson
Az utóbbi évek nagy hívószavai a pszichológiában a reziliencia, a mindfulness és az érzelmi egészség. A reziliencia („A reziliencia a meglepetésekkel, változásokkal és váratlan akadályokkal való megbirkózás képessége.” Paul Donders) régóta foglalkoztat, régóta érzem, hogy muszáj fejlesztenem, ha a mindennapokban, a munkám során elégedett, egészséges szeretnék maradni. Aztán tavaly ilyenkor ránk zárták az országot, a szorongás elszabadult és ebből kellett főznünk. Vannak akiknek nem élte túl a kapcsolata a megpróbáltatásokat, vannak, akik második nászútként tekintenek a karanténra. Mihalec Gábor Viharálló szerelem címmel remek könyvet írt a karantén tapasztalatairól, hogy pár- és egyéb kapcsolatainknak mire van szükségük ahhoz, hogy egy nagy ütés hatására végül visszanyerjék eredeti formájukat. Érthetően, részletesen, szakmai megalapozottsággal ír arról, ami mögöttünk van, a kommunikáció fontosságáról, a konfliktusok nehézségeiről és esetleges megoldásairól, szexről nyomás alatt, anyagiakról és minden témához gyakorlati útmutatót is mutat. Nehézségek mindig lesznek, szerintem jó, ha ott van a polcon ez a kötet.
#olvass