700 oldal, rengeteg forulat és bonyodalom, rengeteg kibontakozó történet. a legnagyobb öröm a NIX olvasásában az volt, ahogy nekivágtam az elején és fogalmam sem volt, hova érkezem majd a végén. Samuelt, a 11 éves srácot egyik reggel elhagyja az anyja, felnőtt fejjel egy kertvárosi egyetemen irodalmat tanít, egy tíz évvel ezelőtti könyvszerződés nem teljesítése pedig egy elég súlyos perrel fenyegeti, amibe belebukhat és elveszíthet mindenét. ekkor lesznek tele a hírek egy nővel, aki megtámadta a választásokra készülő szélsőjobbos képviselőt, a támadóról hamar kiderül, hogy a 1968-as chicagoi zavargásokban is résztvevő hippi, aki történetesen Samuel anyja. jobb történetet akarva sem találhatna az ember egy készülő regényhez, ekkor kezdődik a nyomozás az anya titkokkal terhelt élete után. mondjuk, ez egy szál. de szó esik még egy veszélyes barátságról, egy reménytelen szerelemről, Allen Ginsbergről, a videójátékok függőséget okozó virtuális valóságáról és a gamerek mentális és fizikai sorvadásáról, és még rengeteg mindenről. el kell olvasnotok!