A 4321-et a tavaszi karantén első napjaiban vettem meg, mégis csak most olvastam el. A hossza megkövetelte az időt, az ünnepi lelassulás és elcsendesülés pedig a legjobb közege lett a történetnek. A történet látszólag egyszerű: Archie Ferguson felnövéstörténete az 50-es, 60-as évek Amerikájában, a csavar, hogy a regény ennek 4 változatát meséli el. És mikor máskor olvashattam volna jobbkor, mint év végén/év elején, amikor az ember, még ha nem is tesz fogadalmakat, mégis összegez és terveket sző. Átgondoljuk, mit bánunk, mire vagyunk büszkék, mi okoz bennünk hiányérzetet. Ránézünk, hogy mikor érkeztünk kereszteződéshez és vajon mi történt volna, ha jobb helyett balra fordultunk volna, vagy ha az igen helyett, nemet mondtunk volna. Soha jobbkor nem jöhetett volna Ferguson története és annak négyféle verziója.
„A világ sosem lehet több a világ töredékénél, mert a valóságban benne van az, ami megtörténhetett volna, de nem történt.” – írja Auster.
És ha azt gondoltátok volna, hogy ebbe a posztba nem tudom beleszőni Nádas Pétert, akkor tévedtetek.
„Ami nem történik meg, holott elvileg megtörténhetne, nem feltétlenül egy lehetséges történés kimaradását jelenti, hiszen eredményében legalább olyan végzetes, visszafordíthatatlan és súlyos lehet, mint amikor valami megtörténik.”- írja Nádas Péter a Párhuzamos történetek szerkezetéről. (egy praktikus tanács: jegyzetelj olvasás közben!)