Jonathan Franzen: Szabadság

Jonathan Franzen lexikon méretű regényei elsőre talán rémisztőek lehetnek, mégis fontos levenni őket a polcról és időt szánni rájuk. Meglátjátok, nincs is szükség hetekre, hogy a végére érjetek, mert az első oldalakkal beszippant és nem ereszt, a történet ráadásul lehet, hogy véget ér az utolsó ponttal, a hatása még jó sokáig veletek marad. Napokig bolyongtam utána, gondolkoztam az olvasottakon, velem maradtak a szereplők, az élethelyzetük és sokáig nem tudtam mit olvasni utána. Ezt tudja egy Franzen regény. Ez már legalább egy-két hónapja történt és én nem posztoltam róla, mert fogalmam sincs, mit írhatnék, hogyan foglalhatnám össze és hogyan győzhetnélek meg titeket, hogy ti is olvassátok el a Szabadságot. 

Amikor Amerikában megjelent a regény Franzen a Time magazin címlapjára került vele ezzel a szöveggel: „Franzen nem a leggazdagabb, nem is a legismertebb író. Szereplői nem oldanak meg rejtélyeket, nem rendelkeznek varázserővel, még csak nem is a jövőben élnek. De új regényében, a Szabadságban Franzen megmutatja nekünk, hogyan élünk mi, mai emberek.”

Franzen a nagy családregények írója, egy-egy család történetén keresztül pedig elmesél mindent, amit az amerikai társadalomról tudni vél. És hát nem olyan nagyon megnyugtató ez a mese, ahol mindent a versengés hajt, a szabadság szinte nem létező fogalom, van benne persze politika, ökológiai válság, az oktatás teljes bukása és nem kevés személyes és kapcsolati kudarc.

Itt az ősz, a nagy bekuckózások ideje, szerintem ezzel az olvasmánnyal kezdjétek a szezont! 

#olvass