Simone de Beauvoir: A megtört asszony

„Olyan büszke voltam a házasságunkra: ideális házaspár. Bebizonyítottuk, hogy a szerelem lehet tartós, anélkül, hogy megkopna. Hányszor védelmeztem a teljes hűség elvét! Romokban a mintaszerű házaspár! Maradt egy férj, aki csalja a feleségét, és egy elhagyott asszony, akit félrevezetnek.”

Rég rogyasztotta meg ennyire a térdem egy írás, amire ráadásul nem is voltam felkészülve, egészen véletlenül vettem a kezembe. Simone De Beauvoir A megtört asszony című kötete három kisregényt foglal magába (ha jól sejtem, az utolsó megjelent önálló kötetként is Szelíd halál címmel). Az első, címadó naplóbejegyzésekből álló írás után napokig csak kóvályogtam. Soha nem olvastam még egy házasság végéről ennyire plasztikusan, húsbavágóan és önfeflexíven. 120 oldal alatt végignézhetjük (végigérezhetjük), ahogy egy nő élete darabjaira hullik egészen onnan, amikor a férj bevallja, viszonya van, odáig, hogy megkérdőjeleződik minden a múltban, a jövő pedig nem hogy kilátástalan, de szinte lehetetlen kihívásnak tűnik.